Egész éjszaka filóztam a tegnap történteken. Végül arra jutottam, hogy egy ideig biztos, hogy nem mondom el senkinek.

A suliban minden oké volt, eddig legalábbis nem tudta meg senki, Bár a többiek érezhették, hogy valami nem oké velem, mert többször is odajöttek megkérdezni, hogy mi a bajom. Mindenkinek azt mondtam, fáradt vagyok, és úgy tűnik, ezzel a válasszal megelégedtek, mert ezután nem kérdezgettek.

Órákon minden oké volt, nem kaptam rossz jegyet, kivéve azt a tesi hármast... :D Erről elég annyit, hogy nincs hasizmom :DD

Miután kicsöngettek a hetedik óránkról is, Peti azt mondta, hazakísér, viszont még nem szerettem volna hazaküldeni egy darabig, szóval behívtam. :) Olyan fél hat körül hazaért Balázs is, szép, hogy ő is megörült Petinek, és odajött hozzánk dumálni. Egy darabig a fociról dumáltak, aztán valahogy szóbajött a költözés. Enyhe kifejezés, ha azt mondom, Peti elcsodálkozott Balázs azon mondatán, idézem: "Nem, az egész család jön New Yorkba."

Én Peti falfehér arcát látva nem túl udvariasan felrohantam a szobámba, és magamra zártam az ajtó

*ruhám*

Életem legrosszabb napja!!!

Egész nap jól ment minden: időben beértem a suliba, egész normális ruhában és még 3(!!!) db ötöst is kaptam, tehát feltűnően jó napom volt. Aha, este minden megváltozott...

Edzésről hazaérve látom, hogy a család az étkezőasztalnál ül. Ajjaj, családi kupaktanács... Természetesen nekem is oda kellett mennem hozzájuk. Anyu meg sem várta, hogy leüljek, már kezdte is:

-Milla, van valami, amit már egy hete el szeretnénk mondani neked, de ki akartuk várni a megfelelő pillanatot. Úgy láttuk, hogy ma talán képes leszel nyugodtan reagálni arra, hogy... khm... Szívem, folytatnád?

-..hát, ööö az a helyzet, hogy elköltözünk...

-MIVAN??????????? MIKOR?????????? MIÉRT?????????? ÉS EGYÁLTALÁN: HOVA?????

-Az a helyzet, hogy láttuk, mennyire el vagy keseredve, amiatt, hogy Balázs szeptembertől New York-i egyetemre fog járni, ezért úgy gondoltuk, hogy neked és nekünk is jobb lenne, ha mi is mennénk vele. Apád már talált is munkát, ahol augusztusban kezd.

Nem mondtam semmit, csak sírva (ez nálam nagyon ritka) felszaladtam a szobámba és becsaptam magam mögött az ajtót. Kicsivel tizenegy után Balázs jött be a szobámba:

-Figyelj, lehet, hogy most még nem akarsz hallani a költözésről, de pár hét múlva hozzászoksz a gondolathoz, és később lehet, hogy örülni is fogsz neki!

-Na azt kötve hiszem! De pont most?? A suliban is minden oké, és Petivel is most jöttünk össze, két hete.

-Na jó, szerintem most inkább aludj, holnap reggel találkozunk, jó éjt!

-Jó éjt! :)

*ruhám*

Az őszi szünet egyszerűen fenomenális volt:

kedd: Uncsitesóméknál voltunk egész nap. :)

szerda: Délelőtt otthon tunyultam, meg a jelmezemen dogoztam, este meg elmentem Boróékhoz a haloween bulira. Peti jött értem nyolcra és kettőkor jöttünk haza. Én zombinak öltöztem, ahogy Luca is, Eszti vámpírnak, mint Kinga és Betti, Boró és Timi pedig boszorkánynak. :) Ó, az én szívem csücske szintén zombi volt. :)

csütörtök: Kimentünk a temetőbe a családdal.

péntek: Petivel elmentünk megnézni az Óriásölőt. Neki nagyon tetszett, én pedig imádtam! :D Mondjuk ez kicsit furán hangzik egy lány szájából, de az a vicces, hogy köbö ugyanannyi focit nézünk, meg a kedvenc filmjeink is elég hasonlóak. :D 

szombat: egész nap sütögettem, csak úgy, kedvtelésből: brownie, macaron, muffinok, csokitorta.. :) Egyébként egyelőre cukrásznak készülök, mióta megnéztem egy-két részt a Tortakirályból. :D

vasárnap: A csajok átjöttek és estig nálunk voltak. :)

Reggel kevésbé voltam szerencsétlen, szóval ma nem szerezrtem újabb lila foltokat. Peti már várt rám az ajtóban, amikor félkor kirontottam az ajtón. Elvitt a suliba. :))

Az órákon minden oké volt, matekból kaptam egy ötöst. 

Boróval délután edzésre mentünk, ami után taliztunk a többiekkel a plázánál, mert Esztinek pénteken lesz a szülinapja, amire már megvettük az ajándékokat, de a meglepetésbuli kellékeit még nem. Egyébként engem kértek meg, hogy csináljam meg a sütiket, mert állítólag ők nem tudnak sütni. :D

Sikerrel jártunk, tudtunk venni minden Esztis partikelléket. :D

AZTARETKES!!! A tegnapi napom ráment arra, hogy rájöjjek, hogy nem álmodtam és hogy PETIVEL JÁRUNK!!! Valószínűleg ma reggel kicsit szétszórt voltam, mert jónéhányszor estem pofára ma reggel. (most szó szerint kell érteni :D)

pofára esés nr.1 ki akartam kelni az ágyamból, ami még sikerült is, de amikor a táskámat kerestem, egyszerűen eltanyáltam, asszem az íróasztalom volt a bűnös.

pofára esés nr.2 mentem le a lépcsőn, és az egyik barom lépcsőfok hát nem kisebb volt, mint amire számítottam?! :D

pofára esés nr.3 épp a konyhában szürcsöltem a teámat, amikor az öcsém ideszaladt hozzám és a szeretetrohama feldöntött. Szóval mehettem átöltözni a tea miatt és mínusz egy bögre. Késésben voltam, a hülye öcsém miatt és apu is ideges volt már, hogy elkésünk, szóval csak magamra kaptam egy farmert meg egy pólót és persze kabátot meg egy tornacsukát és már rohantunk is. Huhh, 53-ra értünk be, szóval nem is találkoztam Petivel órák előtt. :( Viszont első óra után, amint kiléptem a teremből, őt találtam a termünkkel szemben. Odamentem hozzá és megöleltem, amit szerintem mindenki látott a termünkből, de ez van, nem túlzottan érdekel. Szünet végefelé elment, mire idejöttek hozzám drágajó barátnéim: Timi, Boró, Luca, Kinga, Betti, és Eszti. Előbbi hat nem tudott arról, hogy Petivel összejöttünk, szóval igencsak meglepődtek az előző öt percet látva.

-Ez meg mi volt?!-kérdezte Timi.

-Ja, hát nem is meséltem, hogy szombattól játunk..? Uppsz...

-Hogy bírtad ki, hogy nem mondod el?

-Igazából elfelejtettem, hogy ti még nem tudjátok. Bocsiii :)

-Segáz, örülünk nektek!!! :)))

A többi óra rohadás unalmas volt, kivéve az infót, mert Zolibának adminisztrálnia kellett(????) ezért mi elfoglalhattuk magunkat. (na nem mintha a többi infóórán nem ez lenne :)) Petiéknek is pont infójuk volt a másik teremben, szóval mi egymással cseteltünk:

én: sziaaaaaa :)

ő: szia :)

én: ejnye, nem figyelünk infón?

ő: jajj, elnézést kérek, akkor máris kilépek.

én: ne, nem azért mondtam!!

ő: akkor jó :))

Ez így ment óra végéig, aztán mivel ez volt az utolsó óránk,  elköszöntem Petitől (személyesen), aztán Boróval mentünk edzésre. 

Hazaérve tanultam egy kis matekot (hülye geometria :PP), meg minden mást, ami holnapra kell, aztán mehettem kajálni (nyami pizzaaa). 

*ruhám*

Ma sikerült délben ébrednem, sőt csak a mobilom miatt kellett felkelnem. Anyu hívott:

-Milla, mikor gondoltad, hogy hazajössz? Háromra megyünk Zsuzsa nénihez!-úristen... ezt elfelejtettem...

-Ööö... Most ébredtem, de máris otthon vagyok... Max. félóra!

-Jó, de ne legyen több! Puszi!

-Várj! Ööö figyelj, Petivel megbeszéltük, hogy hatra átjön és elmegyünk valahova...

-Szó sem lehet róla!

-De anyaaaaaa....

-Nincs semmi de!

-Léccííííí!!!!

-Nem, ezt a múltkor is eljátszottad: jajj, hadd menjel el Petivel sétálni! Mi lett a vége? Este fél kilencre értél haza!-egyébként nem is...

-Akkor most hívjam fel Petit és mondjam le?

-Sajnálom, de muszáj lesz ezt tenned...-láttam a gonosz vigyort az arcán... brr a hideg kiráz... és lecsaptam a telefont...

Azért se megyek haza!!! Itt maradok Esztinél, aztán meg felhívom Petit, hogy ugrott a családi program és jöhet hamarabb... Na jó, ezt mégsem tehetem... Szóval inkább hazamentem, bármennyire nehezemre is esett. Útközben rácsörögtem lovagomra, hogy asszem a ma este ugrott... Elég szomcsi volt, de megígértem neki, hogy majd bepótoljuk. Erre kicsit felvidult.

Hazaértem sikeresen, bár otthon anyu lecseszett, mert "lecsaptam a telefont". Belefér. Azért mégegyszer megkérdeztem, hátha.... És csoda történt!!!

-Apáddal átbeszéltük az egészet és úgy döntöttünk, hogy most az egyszer még belefér, de fél kilencre legyél itthon!

-Köszíííííííííííííííííííííííííííííííííííí!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Megyek akkor hívom Petit.

WOW!!! Überjófejség! Peti ötödik csengésre felvette.

-Bocsi, hogy itt "hülyítelek", de anyuék közölték, hogy mégis mehetek!

-Oké, örülök neki! :) Akkor hatkor nálatok!

-Oké! Puszi, szia!

-Szia!

Háromra papírforma szerint odaértünk Zsuzsa nénihez, aki-bár nagyon kedves-ott egy kicsit végig tudom gondolni az életemet párszázszor-egyszóval halálra unom magam. Fél ötkor viszont elszabadultunk onnan és mehettem haza készülődni.

Igen, ehhez kellett több, mint egy óra, háromnegyed hatra végeztem. Peti hat után három perccel érkezett és amikor rám nézett, ezt mondta:

-Ööö, figyi, nagyon csini vagy, de szerintemöltözz át valami kicsit sportosabba.

-Hát jó, ha te mondod... Ha gondolod, addig nézheted apummal a meccset. (Barca-Levante:))

-Okés. :D

Gyorsan felszaladtam a szobámba és felkaptam egy kicsit sportosabb cuccot: farmer, kapucnis pulóver, póló, tornacsuka.

-Na ez így már alkalomhoz illőbb.:) Akkor mehetünk?

-Persze, induljunk!

A kocsijával mentünk, de ragaszkodott hozzá, hogy kössem be a szemem, emiatt nem láthattam, hogy megérkeztünk a bowlingpályára! Nagyon vicces volt az egész, mert egyikünknek sem ment ez az egész, így egy csomó duplanullát gurítottunk. Hétkor végeztünk, tehát volt még egy másfél óránk. Úgy döntöttünk, hogy ezt az időt beszélgetéssel fogjuk elütni, de mivel elég hideg volt, ezért a kocsiban feltekertük a fűtést és éppen nagyban beszélgettünk, amikor egyszer csak félbeszakított:

-Milla, te nagyon tetszel nekem.

-Ööö.. Hát te is nekem-ezt nagyon nehéz volt kimondani, majdnem elájultam

-És figyelj: öhm... esetleg járnál velem?

-Íííí.. Persze!!!!!!!! 

-Akkor remélem ezt nem veszed zokon.-Azzal megcsókolt. WOW!!!!!!!!!!!

ÚÚÚÚÚRISTEN!! Az első csókom!! Valahogy így terveztem... :)

*ruhám(rokonos)*

*ruhám(randiiiii)*

Tic-Tac-om elfogyasztása után visszatértem Petihez, aki kérdezte, hogy indulhatunk-e. Mondtam, hogy felőlem aztán nyugodtan, de még mielőtt kiléptünk volna az ajtón, odaintettem a többieknek, hogy ha történik valami az este hátralévő részében, azonnal hívjanak fel. 

Amikor elindultunk, egyszer csak azt vettem észre, hogy bekanyarodunk egy utcába, erről meg is kérdeztem Petit, aki csak ezt felelte:

-Türelem, majd meglátod...

Én pedig bíztam benne, bár kicsit furán néztem, amikor felmásztunk egy tízemeletes tetejére, előtte pedig bekötötte a szememet. Azért reméltem, hogy nem akar lelökni... Szerencsére nem ez volt a terve, hanem valami sokkal jobb: két személyre megterített asztal. Váááááááááááááá!!! :))) Megkérdeztem, hogy ezt meg hogy sikerült úgy összehoznia, hogy még a kaja sem hűlt ki. Azt felelte, van egy barátja, aki séfnek tanul és ő dobta össze és szállította ide. 

-Hűűű. Spagetti. A kedvencem... Honnan tudtad??

-Eszti ezt mondta, amikor rákérdeztem. Ezek szerint jól tudta. :)

-Hááát.. Ja.. Elég nagy tésztafanatikus vagyok... :))

-Igen, ezt is mondta. :D Szerintem kezdjünk hozzá a kajáláshoz.

-Oké, mindjárt éhen halok... 

-Szintén...

Azzal nekikezdtünk a zabálásnak. Szó szerint... Hát igen, nem tudok szépen enni. Viszont Ő meg annyit iszik, mint egy teve. Nem éreztem, hogy gáz lenne a zabálásom. Elkajálgattunk fél tizenegyig, aztán felvetette, hogy hazakísér. Ami nem is lett volna rossz ötlet, mivel Esztivel megbeszéltük, hogy náluk alszom, de ő ragaszkodott hozzá, hogy előtte hazamenjek. Mivel tudott Peti tervéről... A kis sunyi.. :))

Szóval indultunk volna, de ő megállított, mert még mondani akart valamit:

-Figyelj, mi lenne, ha holnap délután elmennénk valahova?

-Délután nem jó, de estefelé már itthon leszünk. Olyan hat körül? 

-Oké, akkor hatra nálatok vagyok.

-És hova megyünk?

-Az legyen meglepi-jajj, de cukk :)))

Hazakísért, közben még kérdezgettem erről a séf haverjáról, mert anyu szülinapjára rendelnem kéne valakitől kaját. Azt mondta, majd megkérdezi, mit tudna ajánlani. A kapu előtt kaptam tőle egy puszit az arcomra, aztán eleresztett. Bent gyorsan összekapkodtam pár cuccot holnapra, aztán kiírtam egy papírra, hogy elmegyek Esztiékhez. 

Amikor odaértem, nem akartam csöngetni, mert valószínű, hogy a huga már alszik. Emiatt megcsörgettem, aztán egyszer csak azt láttam, hogy kinéz valaki az egyik emeleti ablakon. Gyorsan leszaladt és beengedett. Fölmentünk a szobájába, gyorsan letusoltunk meg fogat mostunk, aztán elregéltem neki az estémet. Amint az az arcán is látszott, nagyon örült. Még javában beszélgettünk, amikor megcsörrent a tetefonom. Kinga hívott. Felvettük és kihangosítottuk. Luca és Kinga felváltva sipítoztak benne. Ugyanis mától mindkettőjüknek van barátja. :) Hajnali háromig fent voltunk, aztán már nem bírtuk tovább, bealudtunk.

. 

Ha a mai napot egy szóban kéne összefoglalnom, a MEDZSIKet választanám. Csupa nagybetűvel. Reggel megint majdnem elkéstem, amiatt a francos ruha miatt... (ami egyébként gyönyörűűű) Este össze kellett volna raknom a cuccomat... Mostmár mindegy... Szóval bementem a suliba, ahol sajnos végig kellett szenvednem az órákat, de kajálás után mehettünk esztiékhez, átöltözni, meg készülődni. Mindig náluk zajlik az ilyesmi, ötödik óta. ;) Szóval megtettük azt a szokásos kb. 300 métert és már ott is voltunk. Ez az egyik dolog, amit annyira szeretek Esztiék házában: olyan közel van. Ide még akkor is beugorhatok zuhanyozni, amikor a bolond osztálytársaim lefújnak axe-szal (aki érti, az érti, aki nem, az vessen magára :DD). Vissza az eseményekhez. Tehát oda is értünk, mind a heten: Luca, Kinga, Betti, Timi, Boró, Eszti és én. Mindenki előszedte a maga ruháját és nem győztünk gyönyörködni bennük. Mondjuk szerintem mindenkinek a maga ruhája tetszett a legjobban, de ez mellékes. Szóval mindenki kicsípte magát, aztán hazamentünk, mert majdnem mindenkinek volt kísérője.

*Luca*

*Kinga*

*Betti*

*Timi*

*Boró*

*Eszti*

*És végül, de nem utolsósorban: Én*

Hazaértem háromnegyed öt után kicsivel, szóval nem kellett túl sokat várnom Petire, inkább neki kellett rám várni, mert egy pár percem még volt ötig, gondoltam, addig bekapcsolom a tv-t, ahol pont Így jártam anyátokkal ment, amire az utóbbi időben rákattantam. Szóval gyorsan kinyomtam a tv-t és már rohantam is, mert álmaim hercege már várt rám.

-Mehetünk?-kérdezte.

-Most már igen-feleltem.

Így el is indulhattunk. Az úton sokmindenről dumáltunk, például kedvenc zenéről, filmről. Kiderült, hogy hatalmas Skrillex-fan. Én is bevallottam neki, hogy nálam a The Wanted a favorit és ő erre azt mondta, hogy a Glad You Came-et ő is bírja. Filmek terén elég különböző az ízlésünk, bár számomra annyira nem idegen a Star Wars, meg a Taxi, ő kevésbé lelkesedik a Valentin-nap-ért. 

Alig múlt el negyed hat, amikor megérkeztünk. Már a suli java táncolt. Szóltam Petinek, hogy elmegyek megkeresni Esztiéket, de nem is kellett sokat kutatnom, mert a lány WC-ben megleltem őket. Kinga a haját tépte, amiért elkenődött a sminkje. Eszti megpróbálta elővenni a kozmetikus készségét és voilá! Idegsokkos barátnőnk megnyugodott. Mielőtt kimentünk,megkérdeztem, hol van Boró, ugyanis őt még ma nem láttam. 

-Kint beszélget Barnival-felelték.

-Ó, oké, így mát értem.

Kiözönlöttünk a mosdóból, aztán szétszéledtünk, mindenki megkereste kísérőjét. Én is megtaláltam drágaságomat és felvetettem neki az ötletet, hogy táncoljunk. Erre azt felelte, hogy ő is éppen erre gondolt, de előtte harapjunk valamit. Így tehát a büfében kötöttünk ki, vett nekem kaját, meg innivalót és miután ezeket elfogyasztottuk, ténylegesen táncolni mentünk. Egyszer csak  "DJ-nk" egy lassú számra váltott, ezért lassúztam egyet Petivel. Életem eddigi legszebb három perce volt. Végigtáncoltuk az este hátralévő részét, aztán még mielőtt vége lett a bulinak, a csajokkal még taliztunk egyet a "törzshelyünkön", a WC-ben. 

-Képzeljétek...-kezdte félénken Boró-Barni megkért, hogy járjunk!!

-De jó neked!!! Remélem Peti is ilyennel "rukkol elő". 

-Reménykedjünk...

Még ott a WC-ben szereztem egy tic-tac-ot, hátha.. :D

*ruhám*

folyt. köv.

A tegnapi csúcsszuper napomhoz képest a ma délelőtt nagyon uncsi volt. Szünetekben semmi különös, órákon meg pláne. A délután viszont nagyon jóóó volt. Megbeszéltük a csajokkal, hogy elmegyünk a plázába valami ruhát nézni a gólyabálra. Úgy terveztük, hogy összeöltözünk, de ez nem sikerült, mivel mindenki másféle szerelést képzelt magának. Én például valami tüllös, fodros, vattacukor ruhára gondoltam, Betti viszont azonnal lefújolta a csodás ötletemet, így abban maradtunk, hogy mindenki olyat választ, ami a legjobban illik hozzá és mi, többiek leszünk a zsűri. Először Luca találta meg a számára tökéletes ruhát. A fehér alapon fekete pöttyös csodában úgy festett, mint valami szépségkirálynő. De komolyan. Elfogultság nélkül állíthatom. Rögtön a következő boltban én is találtam magamnak egy barackszínű csodát, baglyos nyaklánccal.

Kicsivel később találtunk egy Bettinek megfelelő rucit is. Az övé kicsit visszafogottabb, három színből áll: tejeskávé, világoskék, korall. Már csak Kinga, Timi, Boró és Eszti volt hátra. Boróval volt a legkönnyebb dolgunk, Esztivel és Timivel viszont a legnehezebb. Boró csak valami színeset szeretett volna, ez volt egyetlen vágya, Timi nem szeretett volna túl extrémet, Eszinek viszont egyik ruha sem tetszett igazán. Mindegyikkel volt valami gondja. Egyik túl rövid, a másik túl hosszú, a harmadik túl kivágott... Miután Miss Kritikusnak is találtunk egy egyszerű, se nem rövid, se nem hosszú ruhát-ami szerintem nagyon illik hozzá-hozzáláttunk a Kinga-ruha keresésnek. És... Sikerrel jártunk!!!

Huh, az biztos, hogy mindenki kifáradt a shoppingolás végére, ezért beültünk a mekibe, ahol mindenki teleette magát, majd hazamentünk. Otthon a szüleim úgy néztek rám, mint valami sorozatgyilkosra. Merthogy elfelejtettem szólni, hogy elmegyek suli után a többiekkel, amikor pedig hívni próbáltak, nem vettem fel, mivel mindig le van halkítva a telefonom. Uppsz... Felmentem a szobámba, megcsináltam holnapra a házikat, amivel pont vacsoraidőre lettem kész. Kajolás után visszamentem a szobámba, olvastam egy kicsit, aztán bedőltem az ágyamba, mivel holnap szépnek kell lennem. :)

*Én*

Amikor beértem a suliba, egy papírt találtam a szekrényemben... Valószínűleg a résen csúsztathatták be. 

Ez állt rajta:

Találkozhatnánk második óra után az udvaron, a padnál ? 

Gondoltam oké, akkor második óra után a padnál. Bár nem tudtam, ki üzenhetett, győzött a kíváncsiságom, lementem. Peti várt rám. Egyből bele is kezdett:

-Ööö.. Tegnap mondtam neked, hogy valaki tetszik az osztályotokból. Szerinted eljönne velem a gólyabálba? 

-Attól függ... Ki az?

-Hát, itt áll velem szemben...

-Én??

-Hát... igen...-pirult el.

-Ööö.. Hát persze!!!-hozzáfűzném, hogy WOOOOOOOW

-Szuper, akkor pénteken ötre ottvagyok érted!

Amint látó-, és hallótávolságon kívül került, sikítani kezdtem, mint egy őrült. persze azért nem olyan hangosan, nehogy meghallja, de ígyis idenéztek páran. Viszont egyszercsak látom, hogy a közeli fa mögül kukucskál Betti, Timi, Boró, Kinga és Luca. Odarohantam hozzájuk és a nyakukba ugrottam. 

-Vááááááááááááááááááááááááá!!!! ÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚristen!!!! Óemdzsí!!!-ilyeneket kiáltottunk.

Amikor kiugráltuk magunkat, bementünk az osztályba, ahol Barni magához hívta. Tudtam, hogy a gólyabálról szeretne vele beszélni. Éss igazam is lett. Boró totál feldobódva jött vissza, hasonlóan sikítozva, mint néhány perccel ezelőtt én. Úgy látszik, ez egy ilyen nap.

*Peti szemszöge* (ilyen nem sokat lesz, becsüljétek meg ;))

El sem hiszem, hogy megtettem. Azt meg pláne nem, hogy igent mondott. Huh, tegnap egész nap azon gondolkoztam, hogy hívjam el... Ez tűnt a legjobb ötletnek. Igazam lett.

*vissza Millához*

A nap hátralévő részében a reggeli eseményekhez képest semmi izgi nem történt. Délután viszont amikor felmentem a netre, rám írt Máté:

Máté: Nem tudod, mi a baja Esztinek? Mostanában olyan furcsán viselkedik velem..

Én: Mint ahogy mindenkivel... :(

Máté: Veled is olyan fura?

Én: Ühüm :(

Máté: Ha megtudod, mi a problémája, légyszi szólj!!!

Én: Ez azért alap! ;) Na megyek sziaa :)

Máté: Szia :)

*ruhám (i<3bakancs :))*

Ahhoz képest, hogy mennire vártam a hétvégét, egy nagy rakás kaki volt. Totál dögunalom.... Szombaton még csakcsak bírtam, amikor Balázs szülinapját ünnepeltük, de mivel vasárnap nem volt programom, aznapra már beleőrültem a semmittevésbe... 

Reggel viszonylag hamar beértem a suliba, ezért volt szerencsém látni Petit.. Petrával... Azt hiszem, veszekedés közben kaptam el őket, mert még a termünkbe érve volt alkalmam látni, hogy "fonottbaszi" dühösen elmegy. Ez kissé feldobott. De csak kicsit. Első óra után viszont amikor kimentem a folyosóra, toálisan hepi lettem ezt a párbeszédet hallva:

-Értsd meg, Tomival csak barátok vagyunk!-kiáltotta Baszi.

-Akkor mi volt az a csók?

-Milyen csók??

-Ne próbáld meg tagadni, láttalak vele! Végeztünk!

Mivel hallottam a hangján, hogy eléggé ideges, odamentem beszélni vele:

-Minden oké?

-Persze, hiszen én dobtam.

-Azért, ha szükséged lenne valakire, akivel tudsz beszélgetni, én itt vagyok neked.

-Köszi ;)

-Nincsmit :) Na én mentem órára szia.

Ahogy hazaértem edzésről, megtanultam mindent holnapra, aztán azt vettem észre, hogy csörög a telefonom. Ismeretlen számot írt ki a telóm, de felvettem:

-Halló

-Szia! Peti vagyok-erre nagyot dobbant a szívem.-Le tudsz jönni? Elmehetnénk a parkba, vagy ilyesmi.

-Aha persze, csak megkérdezem anyát. Negyedóra múlva a házunk előtt?

-Nekem oké.

-Jó, akkor negyedóra. Szia!

-Szia!

Gyorsan elmentettem a számát a telefonomba, aztán felöltöztem, végül felvettem egy kabátot és egy sapit, és kész is voltam. Pont időben, most csöngettek. Gyorsan kiszaladtam és már indultunk is. Út közben mindenféléről dumáltunk, aztán egyszer csak szóbakerült Petra is. 

-Mi van Petrával?

-Ne is mondd... Mielőtt eljöttünk, sms-ekkel bombázott, hogy fogadjam vissza, meg mit tudom én.

-Visszaírtál neki?

-Igen, azt, hogy az ő hibája, hogy szakítottunk és ne próbáljon úgy tenni, mintha ő lenne az ártatlan BÁRÁNY(Dóriii!!!!)

-Most van új kiszemelted? :)

-Hát, ami azt illeti... Van... Az osztályotokba jár és gyönyörű szemei vannakés barna hajú... De ennél többet már nem mondhatok... Egyébként nyolc óra van... Kicsit elbeszélgettük az időt. Ideje lenne hazamenni. Gyere, hazakísérlek.

-Okés.

Visszafele kicsit jobban siettünk, így cirka tíz perc alatt otthon is voltam, de anyu még így is leszidott... Mindegy, belefér. Aztán elgondolkodtam azon, amit Peti mondott. Barna hajú, az osztályunkba jár. Az lehet Eszter, Kinga, Kriszti, Fanni, Dorka, vagy... ÉN!!!!! 

*napközben*

*séta*