Végre péntek!!!
A suliba érve felmentem a lépcsőn, és kit látok ott?! Na kit?! Pontosan, Petit. Nem egyedül volt, ott volt vele a csaja... Én magamtól nem mentem volna oda, de ő odahívott.
-Milla, ő Petra, a barátnőm.
-Petra, ő Milla, az egyik legjobb barátom.
Ezután feszült csend következett, aztán gondoltam majd én megtöröm.
-Na sziasztok, hagylak titeket beszélgetni, mennem kell órára.
-Szia Milla!-köszönt el Peti.
-Szia-mondta Petra is.
Beléptem az osztályunkba, ahol érdekes módon nem volt senki. Na ezen meglepődtem... Aztán be is ugrott: beteg a magyartanár fia, ezért nyelvtan helyett ofő az első óránk, amin filmet nézünk.
Éppen csengetésre értem a föciterembe, Márta néni pont akkor rakott be valami borzalmas filmet, amit az egész osztály végigszenvedett. Mindegy, a lényeg, hogy túléltük.
Második óránk kémia volt, amit kivétel nélkül mindenki utál. Na ez nem a tanár, hanem maga a tantárgy hibája.
Harmadik óra föci volt, szóval vissza a földrajzterembe...
Ezek után a biosz negyedik órában kész felüdülés volt, de utána megint leamortizálódtunk ötödik-hatodik órában a gyilok matekon.
Órák után gyorsan megkajáltunk, aztán rohantunk edzésre.
Edzés után hazarohantam összepakolni, aztán átmentem Boróékhoz, mert megbeszéltük, hogy ma náluk alszom.
Vacsoráig neteztünk meg beszélgettünk aztán vacsi után észrevettük, hogy bekapcsolva maradt a gép és hogy jött egy üzenete:
Eszti üzenete: Figy, nem tudod, hogy mostanában miért ráz le Milla?
Boró üzenete: Gondolkozz, hogy te hogy viselkedtél mostanában...
Eszti üzenete: OK. De most mennem kell, mert megjött Adri. Ma nálunk alszik :)
Boró üzenete: Látod, erről beszélek...
Eszti üzenete: ???
*ruhám*





