Életem legrosszabb napja!!!
Egész nap jól ment minden: időben beértem a suliba, egész normális ruhában és még 3(!!!) db ötöst is kaptam, tehát feltűnően jó napom volt. Aha, este minden megváltozott...
Edzésről hazaérve látom, hogy a család az étkezőasztalnál ül. Ajjaj, családi kupaktanács... Természetesen nekem is oda kellett mennem hozzájuk. Anyu meg sem várta, hogy leüljek, már kezdte is:
-Milla, van valami, amit már egy hete el szeretnénk mondani neked, de ki akartuk várni a megfelelő pillanatot. Úgy láttuk, hogy ma talán képes leszel nyugodtan reagálni arra, hogy... khm... Szívem, folytatnád?
-..hát, ööö az a helyzet, hogy elköltözünk...
-MIVAN??????????? MIKOR?????????? MIÉRT?????????? ÉS EGYÁLTALÁN: HOVA?????
-Az a helyzet, hogy láttuk, mennyire el vagy keseredve, amiatt, hogy Balázs szeptembertől New York-i egyetemre fog járni, ezért úgy gondoltuk, hogy neked és nekünk is jobb lenne, ha mi is mennénk vele. Apád már talált is munkát, ahol augusztusban kezd.
Nem mondtam semmit, csak sírva (ez nálam nagyon ritka) felszaladtam a szobámba és becsaptam magam mögött az ajtót. Kicsivel tizenegy után Balázs jött be a szobámba:
-Figyelj, lehet, hogy most még nem akarsz hallani a költözésről, de pár hét múlva hozzászoksz a gondolathoz, és később lehet, hogy örülni is fogsz neki!
-Na azt kötve hiszem! De pont most?? A suliban is minden oké, és Petivel is most jöttünk össze, két hete.
-Na jó, szerintem most inkább aludj, holnap reggel találkozunk, jó éjt!
-Jó éjt! :)
*ruhám*
