Amikor beértem a suliba, egy papírt találtam a szekrényemben... Valószínűleg a résen csúsztathatták be.
Ez állt rajta:
Találkozhatnánk második óra után az udvaron, a padnál ?
Gondoltam oké, akkor második óra után a padnál. Bár nem tudtam, ki üzenhetett, győzött a kíváncsiságom, lementem. Peti várt rám. Egyből bele is kezdett:
-Ööö.. Tegnap mondtam neked, hogy valaki tetszik az osztályotokból. Szerinted eljönne velem a gólyabálba?
-Attól függ... Ki az?
-Hát, itt áll velem szemben...
-Én??
-Hát... igen...-pirult el.
-Ööö.. Hát persze!!!-hozzáfűzném, hogy WOOOOOOOW
-Szuper, akkor pénteken ötre ottvagyok érted!
Amint látó-, és hallótávolságon kívül került, sikítani kezdtem, mint egy őrült. persze azért nem olyan hangosan, nehogy meghallja, de ígyis idenéztek páran. Viszont egyszercsak látom, hogy a közeli fa mögül kukucskál Betti, Timi, Boró, Kinga és Luca. Odarohantam hozzájuk és a nyakukba ugrottam.
-Vááááááááááááááááááááááááá!!!! ÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚristen!!!! Óemdzsí!!!-ilyeneket kiáltottunk.
Amikor kiugráltuk magunkat, bementünk az osztályba, ahol Barni magához hívta. Tudtam, hogy a gólyabálról szeretne vele beszélni. Éss igazam is lett. Boró totál feldobódva jött vissza, hasonlóan sikítozva, mint néhány perccel ezelőtt én. Úgy látszik, ez egy ilyen nap.
*Peti szemszöge* (ilyen nem sokat lesz, becsüljétek meg ;))
El sem hiszem, hogy megtettem. Azt meg pláne nem, hogy igent mondott. Huh, tegnap egész nap azon gondolkoztam, hogy hívjam el... Ez tűnt a legjobb ötletnek. Igazam lett.
*vissza Millához*
A nap hátralévő részében a reggeli eseményekhez képest semmi izgi nem történt. Délután viszont amikor felmentem a netre, rám írt Máté:
Máté: Nem tudod, mi a baja Esztinek? Mostanában olyan furcsán viselkedik velem..
Én: Mint ahogy mindenkivel... :(
Máté: Veled is olyan fura?
Én: Ühüm :(
Máté: Ha megtudod, mi a problémája, légyszi szólj!!!
Én: Ez azért alap! ;) Na megyek sziaa :)
Máté: Szia :)
*ruhám (i<3bakancs :))*
