Tic-Tac-om elfogyasztása után visszatértem Petihez, aki kérdezte, hogy indulhatunk-e. Mondtam, hogy felőlem aztán nyugodtan, de még mielőtt kiléptünk volna az ajtón, odaintettem a többieknek, hogy ha történik valami az este hátralévő részében, azonnal hívjanak fel.
Amikor elindultunk, egyszer csak azt vettem észre, hogy bekanyarodunk egy utcába, erről meg is kérdeztem Petit, aki csak ezt felelte:
-Türelem, majd meglátod...
Én pedig bíztam benne, bár kicsit furán néztem, amikor felmásztunk egy tízemeletes tetejére, előtte pedig bekötötte a szememet. Azért reméltem, hogy nem akar lelökni... Szerencsére nem ez volt a terve, hanem valami sokkal jobb: két személyre megterített asztal. Váááááááááááááá!!! :))) Megkérdeztem, hogy ezt meg hogy sikerült úgy összehoznia, hogy még a kaja sem hűlt ki. Azt felelte, van egy barátja, aki séfnek tanul és ő dobta össze és szállította ide.
-Hűűű. Spagetti. A kedvencem... Honnan tudtad??
-Eszti ezt mondta, amikor rákérdeztem. Ezek szerint jól tudta. :)
-Hááát.. Ja.. Elég nagy tésztafanatikus vagyok... :))
-Igen, ezt is mondta. :D Szerintem kezdjünk hozzá a kajáláshoz.
-Oké, mindjárt éhen halok...
-Szintén...
Azzal nekikezdtünk a zabálásnak. Szó szerint... Hát igen, nem tudok szépen enni. Viszont Ő meg annyit iszik, mint egy teve. Nem éreztem, hogy gáz lenne a zabálásom. Elkajálgattunk fél tizenegyig, aztán felvetette, hogy hazakísér. Ami nem is lett volna rossz ötlet, mivel Esztivel megbeszéltük, hogy náluk alszom, de ő ragaszkodott hozzá, hogy előtte hazamenjek. Mivel tudott Peti tervéről... A kis sunyi.. :))
Szóval indultunk volna, de ő megállított, mert még mondani akart valamit:
-Figyelj, mi lenne, ha holnap délután elmennénk valahova?
-Délután nem jó, de estefelé már itthon leszünk. Olyan hat körül?
-Oké, akkor hatra nálatok vagyok.
-És hova megyünk?
-Az legyen meglepi-jajj, de cukk :)))
Hazakísért, közben még kérdezgettem erről a séf haverjáról, mert anyu szülinapjára rendelnem kéne valakitől kaját. Azt mondta, majd megkérdezi, mit tudna ajánlani. A kapu előtt kaptam tőle egy puszit az arcomra, aztán eleresztett. Bent gyorsan összekapkodtam pár cuccot holnapra, aztán kiírtam egy papírra, hogy elmegyek Esztiékhez.
Amikor odaértem, nem akartam csöngetni, mert valószínű, hogy a huga már alszik. Emiatt megcsörgettem, aztán egyszer csak azt láttam, hogy kinéz valaki az egyik emeleti ablakon. Gyorsan leszaladt és beengedett. Fölmentünk a szobájába, gyorsan letusoltunk meg fogat mostunk, aztán elregéltem neki az estémet. Amint az az arcán is látszott, nagyon örült. Még javában beszélgettünk, amikor megcsörrent a tetefonom. Kinga hívott. Felvettük és kihangosítottuk. Luca és Kinga felváltva sipítoztak benne. Ugyanis mától mindkettőjüknek van barátja. :) Hajnali háromig fent voltunk, aztán már nem bírtuk tovább, bealudtunk.
.